Ezért dolgoztam diplomával betanított munkásként

12 hónapon keresztül fizikai munkával kerestem a kenyerem, és nagyon büszke vagyok rá! Mégpedig olyan megfontolásból tettem, hogy szerettem volna az agyamat a saját ötleteim megvalósítására használni a saját vállalkozásomban. Nem szeretnék más cégeket szolgálni úgy, hogy totálisan leszívjanak minden egyes nap. Azt akartam, hogy az agyam friss maradjon, és arra használhassam, amire én akarom. 

Sokaknál ez még most is ellenszenvet vált ki, hogy diplomásként miért robotol az ember egy gyárban operátorként, két műszakban. Nálam ez egy nagyon tudatos döntés volt az elmúlt 10 év irodai, ügyfélszolgálati munkája után.

Abban az időben semmi mással nem tudtam foglalkozni a szabadidőmben, nem volt erőm semmihez, mert teljesen zombivá változtam. Munka után egyedül akartam lenni, mindig legalább másfél óra kellett ahhoz, hogy lehiggadjak, és ez kihatott a környezetemre is. Olyan pénzkereseti lehetőséget kellett találnom, ahol ép marad az elmém 8 óra után is, és mikor kijövök, rögtön a kedvenc tevékenységeimet tudjam végezni. Ha kedvem támad alkotni valamit, akkor ki tudjam találni, hogy nézzen ki, milyen színű legyen, hogy álljak neki. Ha pedig inkább az írásban merülnék el, akkor gond nélkül le tudjak ülni, és meg tudjak írni egy bejegyzést. Ezekhez friss agy kell, zombi aggyal ez nem megy!

Számos előnye van még, hogy fizikai munkát vállaltam. Nagyon jól elfáradtam, hiszen egész nap mozgásban voltam, így a tornáimat is le tudtam rövidíteni, és még fogytam is.

Sokkal jobban aludtam, mint előtte, ez betudható annak, hogy fizikailag fáradtam el.

Nagyon sokat tanultam magamról, és rájöttem, hogy a fizikai stressztűrő képességem messze meghaladja a szellemit. Rettentő kényelmes ember vagyok, szeretem, ha mindenre van időm, annyi, amennyit én akarok. Utálok kapkodni. Itt megtanultam magamról, hogy igenis képes vagyok pörögni egy egész műszakon keresztül. / nem kicsit! /

Elboldogultam a kézi targoncával, vagyis békával, valamint a nehezebb dobozok emelgetése sem jelentett problémát. Hegesztettem, szegecseltem, fúrtam, összeszereltem. Nem zsibbadt le az agyam, mert a fúrók nem beszéltek vissza, nem kellett vitatkozni velük egy számlatartozás, vagy egy hibabejelentés miatt, mint az ügyfélszolgálaton bizonyos kedves ügyfelekkel.

Nem akarok senkit arra buzdítani, hogy diplomával menjen el gyárba két vagy három műszakba, hiszen sokaknak még derogál is ez, de ha valakinek vannak tervei saját vállalkozással kapcsolatban, akkor ez mindenképpen egy kiszámítható, tervezhető munkahely. Nagyon sok kedves emberrel ismerkedtem meg itt, és merem állítani, hogy ez lett a kedvenc munkahelyem.

Sokszor megkaptam a kérdést : ” De most komolyan, diplomával?” Amikor valaki ezen értetlenkedett, mindig elmagyaráztam, hogy ezt én tudatosan választottam, azért, hogy később abból éljek, amit igazán szeretek csinálni, senki nem kényszerített rá, és bármikor változtathatok rajta. Ez biztos már egy Y generációs beütés, hogy nekem ne mondják meg, majd én csinálom úgy, ahogy én szeretném.

Amikor pedig előjött egy olyan gondolat, hogy a szüleim ezért taníttattak, hogy egy gyárban tengődjek, akkor eszembe jutott az arcuk, és láttam, hogy büszkék rám, hiszen tudták, hogy a főiskolán megszerzett tudást a saját vállalkozásomban fogom majd kamatoztatni.

Egy év után jött egy új munkalehetőség, így váltottam, mérlegelve előnyöket és hátrányokat, 9 hónapja újra az irodai létbe vetettem bele magam, de mindig örömmel fogok visszagondolni a gyárra, mert ha oda nem megyek el dolgozni, akkor most itt sem vagyok.  Így, 9 hónap elteltével irodistaként már újra látom, mi az ami elől menekültem, ennek ellenére azt mondom, hogy jó volt kilépni a komfortzónámból! Folyt. köv.!

Képek forrása: pixabay.com