Vidéki napló 9. rész

Ez egy rövid hónap volt, mégis tartalmas, és pont ezért szeretem ezt a rovatot, mert tényleg jó visszanézni, hogy mikor miket csináltunk. A határidőnaplókat is át szoktam böngészni néha, kicsit megállítja az embert, elgondolkodtatja, ha netán úgy érezné, hogy nem történik semmi, itt vannak a bizonyítékok.

Találtam egy kinti tálban egy kis jeget,

ami egyébként olyan, mint a mikrónak tálja. Kitaláltam, hogy ezen keresztül fotózom majd le az udvart, a növényeket. Mire odáig jutottam, hogy fotózhattam, megenyhült az idő, és nem sok maradt a jégből, de a naplemente kárpótolt érte, még így, üvegen keresztül is mesés színei vannak!

Júniusban megcsinálják a padlófűtést,

és elkezdtünk nézelődni, milyen járólapok jöhetnek szóba. Rusztikus irányban gondolkodunk. Amikor megmutattam az eladónak, hogy milyet szeretnék, meglepődött, hogy ennyire rusztikusat… pedig ez még nem is olyan vad szerintem. Meg is szavaztátok a világosabb színt. Nekem is jobban tetszik, csak félek, hogy kényes lesz, de úgy érzem, hogy muszáj vállalnom a kockázatot!

 

Végre a sufnira is felkerült egy kis üdvözlő tábla. Már csak a kilincset kell lecserélni, és virágokkal dekorálni, és tökéletes lesz! Alig várom, hogy még jobb idő legyen, és kint lehessek a kertben!

Nemcsak Gábor alkotott, hanem én is. A 12 hónap 12 projektünk következő munkálata a ruhaállványom felújítása volt. Erről itt olvashattok bővebben.

Két sikeres együttműködésem is volt a hónapban, aminek nagyon örültem. Illatos gyertyák és tündéri lakásdekorok lepték el a házat,és ez még márciusban is folytatódik!

Az irodában nagyon sokat voltam egyedül, ezért Gábor egyik nap meglepett egy Wilson-nal.

Tél végén már nagyon vágytam a színekre, így néha az ételbe is becsempésztem őket:

A benti borostyánok is érzik már a tavaszt, új hajtások jelentek meg rajtuk, gyökeret viszont még nem eresztettek. Vízben áznak több, mint egy hónapja, mert azt terveztem, hogy ha kitavaszodik, ledugom őket a kertben, és idővel felfuttatom őket.

Természetesen ebből a posztból sem maradhat ki Besurranó Úr, akinek nem elég ha csak egy plédet kap. Egyébként már kiszedtem belőle egy óriási kullancsot, így a belopózásoknak vége!

Remélem, hogy Nektek is vidáman telt ez a rövid hónap, és kezdtek már Ti is ébredezni a hosszú téli álomból!

Ha kíváncsiak vagytok a korábbi vidéki naplókra, kattintsatok ide!

 

A bejegyzés saját fotókat tartalmaz.