Íme a recept, amivel a kolbásztöltés gyerekjáték

A töpörtyűs bejegyzésemben említettem, hogy a következő a kolbásztöltés lesz. Szintén nem éppen fogyókúrás poszt, de fogadjátok szeretettel ezt a sok kalóriát! 🙂 Kicsit sokáig kellett rá várni, de megérte! Már korábban szerettük volna megejteni a bulit, de valahogy senkinek sem volt jó az időpont, és mindenképp úgy terveztük, hogy ez egy családi csapatmunka lesz, mert úgy a legjobb móka. 🙂 Megy a sztorizgatás, szóba kerül a Gorbacsov- fröccs, az orosz csillár, és  természetesen a diétás témákat ilyenkor messziről elkerüljük. 🙂

A receptet is megosztom Veletek, de ízlések és pofonok, persze… Mindenki másképp csinálja. Nálunk ez vált be, évek óta így készítjük, még Nagyapa receptje. Azt szeretjük benne, hogy szolid, és egyik fűszert sem lehet kifejezetten kiérezni, hanem teljes harmóniában vannak egymással. Se nem túl fokhagymás, nem túl borsos, éppen elég pirospaprikás, és a kömény mennyisége is megfelelő, a sója is tuti. 🙂

 Hogyan  készítjük mi a kolbászt?

A húst egy műanyag kádba szoktuk beleönteni, amiben jól lehet tutymákolni, és jó alaposan össze tudjuk gyúrni a husit a fűszerekkel.

Nem árt, ha ez a kád néha le van cserélve, mert mi most belefutottunk abba, hogy eltörött,  ugyanis  valaki túl erős volt, vagy azért, mert évek óta ebben készítjük a finomságot. 🙂

Mindenki kapott feladatot, így gyorsan , és hatékonyan tudtunk dolgozni. Először a belet alaposan átmosta  a beles ember, így nyugodt szívvel mehetett bele a töltelék.

Hozzáadtuk a fűszereket, és jó alaposan eldolgoztuk. Erre a műveletre nálunk több ember volt, mert szeretünk biztosra menni. Két alaposan összedolgozó, és két finomító ember. 🙂 

Miután összeállt a matéria, a töltő ember megtömte a kolbásztöltőt, a tekerő ember óvatosan , de lendületesen tekerte, és adagolta az elkapó embernek, aki kesztyűs kézzel bánt az újszülöttel, megcsavarta, majd az asztalra tette a kész kolbászt. 🙂

Ami esetleg nem sikerült jól, vagy kiszakadt, ment is egyből a sütőbe:

Ekkor jött a böködő ember, aki mindegyiket szépen kibökdöste, hogy ne levegősödjön.

Majd a pakoló ember egy nagy edénybe helyezte őket, és utána lehetett is vinni a füstre. 

Nekünk ebből az adagból 20 pár lett, meg amit frissen megsütöttünk. Sütve nagyon finom volt, és egyáltalán nem baj, hogy az első pár kiszakadt, így legalább nem haltunk éhen. 🙂

Pár nap füstölés után bekerültek a speizba, ami ilyenkor a kedvenc tartózkodási helyem, nem győzöm belélegezni ezt a jó illatot. Ilyenkor frissen is imádom megkóstolni, de most úgy döntöttem, hogy várok egy kicsit, amíg „kifagy”, és nem leszek mohó.

 

Nektek milyen receptetek van?

A bejegyzés saját fotókat tartalmaz.

Ha tetszett Nektek ez a bejegyzés, vagy szeretnétek hasonlót olvasni, osszátok meg, és kövessetek bennünket a Facebook, Instagram, Pinterest oldalunkon, YouTube csatornánkon! Csatlakozzatok zárt Facebook csoportunkhoz, amit ezen a néven találtok meg: Country élet- vidéki stílus, ahogy mi látjuk!