Ha csak egy dolgon változtatsz jövőre, ez legyen az

2019 decemberében felmondtam a munkahelyemen, pont év végén, hihetetlen! Nem terveztem, nagyon jó volt ott nekem, de azt mondják, ha jön egy jobb lehetőség, lépj ki a komfortzónádból, és válts! Hú, ez nekem mindig nagyon nehéz volt. Ezúttal azért volt különösen nehéz, mert eddig ahányszor felmondtam, azért történt, mert kiégtem, meguntam, kikészültem. Soha nem volt még olyan, hogy azért léptem le valahonnan, mert jött egy új kihívás, egy új lehetőség. Ezért volt nagyon félelmetes! Viszont pont ettől lett olyan izgalmas!

Korábban írtam arról, hogy diplomásként miért robotoltam napi 8 órát két műszakban, egy gyárban, és ezt az egészet eldobtam, és visszamentem abba, amitől irtóztam, azaz az irodai közegbe…. Elmesélem, hogy miért!

Olyan lehetetlen sztori az egész, hogy ha nekem mesélnék, én sem hinném el! Azt mondanám, ja persze! De azóta hiszek ezekben a dolgokban, mióta megvettük a házunkat.

Úgy történt, hogy csomagot rendeltünk. Mindketten dolgoztunk, így tök lutri volt, hogy most a futár itthon talál-e vagy nem?.  A csomag átvételének napján hívott a futár, hogy mikor jön, természetesen nem voltunk itthon ebben az időpontban. A futár udvariasan érdeklődött, hogy ismerünk-e valakit a faluban, akinek átadhatja a csomagot. Mivel nemrég költöztünk ide, csak a polgármestert ismertük, mert elmentünk hozzá bemutatkozni, annak idején. A futár nagyon örült, mert ismeri a polgármestert, így a csomagot átadta neki.

Késő délután hívott minket a falu első embere, hogy jött egy csomagunk, mikor megyünk érte?. Mit sem sejtve a csomag átadásra került, és közben megtudtuk, hogy üresedés lesz a hivatalban, és kéne egy ember, vállalnám-e? Én és a közigazgatás? Igazi kihívás, mondhatom!

Utálok hirtelen dönteni, utálok nem mérlegelni eleget, nem számba venni az összes előnyt, és hátrányt! Valahogy azt éreztem, hogy ez most más, és másnap rábólintottam, és fel is mondtam a gyárban. Azt láttam egyébként, hogy a környezetem sokkal jobban örül, mint én, mert csak ezt látták:

jajjj, nem kell korán kelned, jajj, nem fog fájni a derekad, és azt csinálhatod, amit szeretsz…..

Hát….na, azért én helyesbítenék!

Nekem a korán keléssel semmi bajom nincs, sőt még most is tartom, mert rettentő jó érzés már reggel produktívnak lenni.

Nem fog fájni a derekam? Inkább fájjon a derekam, a lábam, a vállam, mint, hogy idegroncs legyek! Ez volt az első gondolatom, aztán mikor az is elhangzott, hogy mivel helyben van, nem megy el az idő utazgatással, több idő jut a blogra, a Kramanc Tanyára, na akkor elgondolkodtam. Nem feltétlenül azért, mert pont ezt akarom csinálni, hanem azért, mert ez közelebb visz ahhoz, amit majd szeretnék csinálni.

Amikor a munkahelyemen közöltem, nem is számítottam rá, hogy ennyire támogatók lesznek, és azt mondják, hogy sokkal jobb lesz nekem az új munka, és inkább ez való hozzám, mint a gyári munka.

Nem bántam meg a döntést így 11 hónap elteltével sem, de nem azért, mert annyira jól érzem itt magam, hanem azért, mert ismét valami mást, valami újat tanulhattam, teljesen új kihívásokkal találkozhattam, megint új oldalamat ismerhettem meg, és ez is hozzám tett valamit, megint több lettem, és a fejlődésemet szolgálta! Ezért éri meg kilépni a komfortzónádból!

Ha jövőre csak egy dolgon változtatok az életemen, az az lesz, hogy merek változtatni!

Te mit változtatsz a következő évben?

Képek: pixabay.com