Kiderült, hogy miért fotózzuk az eget

Tudom, hogy már mindenki az ünnepekre készül, és csinosítja az otthonát a gyönyörű dekorációkkal. Én is elkezdtem már böngészni őket, de bevallom, hogy nekem sokszor nagyon jó kiszakadni belőle, ebből az őrületből, ami megelőzi a karácsonyt. Tehát, ha ti is kikapcsolódnátok pár percre, olvassátok el ezt a bejegyzést, és gondoljatok bele ti is valamit ezekbe az alakzatokba, hiszen ezért fotózzuk az eget, hogy gyönyörködjünk, és megmozgassuk a kreatív oldalunkat.

Annyira vártam már, hogy vége legyen a nyárnak, és felvehessem a kabátot, sálat, bakancsot, de most mégis olyan jó nézegetni ezeket a fotókat, különösen a múlt hétvége borús hangulata után.

Egy kedves kolléganőm készítette ezeket a fotókat, nekem nagyon megtetszettek, így megkérdeztem tőle, megmutathatom-e őket nektek. Szerencsére beleegyezett, fogadjátok szeretettel ezeket a csodás fotókat!

Ez a fotó olyan nekem, mint egy nagy akvárium, vagy, mint egy fehér homokos tengerpart fejjel lefelé. Gyönyörű színe van az égnek!

Csíkos égbolt, egyértelmű kedvenc!

Ezt a felhőt egyikünk sem értette, hogyan lehet az, hogy ilyen szabályosan vége van az égbolt egyik felének, és kezdődik a másik.

Ez pedig olyan, mintha Felhő Anyát követnék a Felhőcske gyerekek.

Nekem ez a kedvencem! Parázslik az ég! Akár vulkán kitörés után is lehetnénk, mesés látvány!

Itt valami vitorlás kinézetű árnyék bukkan fel a felhők mögött… Aki otthon van ebben a témában, megírhatja a tudományos magyarázatot! Nekem a földönkívüliek eljövetele jut róla eszembe.

Mindenkinek ismerős kép, amikor feltámad a szél, összegyűlnek a felhők, és ilyen sűrű vattacukorrá alakulnak át.

Tubák? Idén nyáron sok volt belőlük…

Erről pedig egy fátyol jut eszembe, amit a Jóisten elhúz felettünk, és egycsapásra kisüt a nap.

Melyik a kedvencetek?

Köszönjük a mesés fotókat!