Kitalálod, hogy melyik novemberi fotó a kakukktojás?

A novemberről mindig a ködös, nyálkás idő jut eszembe, ezért azt találtam ki, hogy fekete -fehér képeket csinálok. Egyébként egy szavunk sem lehet, csodás volt ez a hónap, sokszor örülhettünk a napsütésnek. Remélem, nektek is tetszeni fog ez a fekete -fehér világ, és bízzunk benne, hogy a következő hónapban a fehér szín fog dominálni a képeken, főleg karácsonykor!

Így néz ki a kukoricánk aratás után. Olyan, mint egy festmény, és, mintha ezer zombi gázolt volna át rajta a világvége után. Mikor learatták, akkor láttuk csak, hogy mekkora telekkel is rendelkezünk. Hatalmas! Lehet, hogy egyszer majd nem kukorica fog itt nőni, hanem sok- sok levendula, vagy egy fenyvest is el tudok képzelni. Nagyapámnak is volt saját fenyvese, és mai napig emlékszem, milyen sokat játszottunk ott, mikor gyerekek voltunk, nagyon jó visszagondolni rá.

Az egyik legnagyobb öröm volt a házunk megvásárlásánál, hogy lett két diófánk. Mindig szerettem volna, és végre teljesült! Természetesen pont ebben az évben nem volt olyan jó a termés, de azért pár jó darabot megmentettem a rohadástól. 

Reggelente a kertünk végébe bekúszik a köd, és rettentő boldog vagyok, mikor ezt hétvégén láthatom, ugyanis akkor nem kelek olyan korán, és van esély rá, hogy ilyen szépet lássak.

Kerünk csodája a krizantém, amit szintén mindig szerettem volna, most kis kreatív kezek még dekorációt is készítettek belőle.

Itt pedig egy igazi falusi cica látható, kérem szépen! Imádja, ha kertészkedünk, és ott nyüzsög körülöttünk, lesben áll, futkorászik, dörgölőzik. Féltem, hogy egy panelben nevelkedett cica mennyire könnyen, vagy nehezen fog beleszokni az új, kinti környezethez, de láthatóan nagyon szereti. Amióta itt lakunk, sokkal jobban ragaszkodik hozzánk.

A bejegyzés saját fotókat tartalmaz.